1. fejezet - 1. rész

1. fejezet

-

1. rész

"A nap már már felkel a helyéről és sugarait szétszórja a tájon, ahol virágok milliói nőnek szerteszét. A fa alatt ülök, ahol az árnyék rávetődik fejemre így ezáltal megvédve, hogy melegem legyen.  

Körülnézek, de senki más nincs rajtam kívül, csak én. Nem tudom, mit tegyek. Felállok, elindulok valahonnan, de nem találok haza. A könny végigcsurog arcomon, ahol pár perc múlva megszárad, és jön a következő adag. Félek.... A sok hír, amire visszaemlékszek ezalatt a három nap alatt, hirtelen ezer tonnás teher nehezedik vállamra. Egyedül... Szívem összeszorul e szó hallatán. Miért pont velem történt meg ez?"

~Három nappal ezelőtt~

Felkelni az ágyból buli után: nagy kihívás. Alig tudok menni, az arcom olyan mint egy zombié, ami ráadásul nem nagyon jó hír, ha az iskolába is el akarok jutni. Két hete élek a nagymamámmal, mert anyáék elmentek valahova. Ők azt állítják, hogy dolgozni mentek. Hát, jó, de remélem, hogy nem kell olyan sokáig maradnom vele. Viszontlátnám szülőimet, ezt bizton állíthatom. 

Amikor a fürdőszobából kijövök rendesen felöltözve, meg mindennel elkészülve, puszit adva a nagyinak indulok az épületbe. 

~Két órával később~ 

Reggel óta furcsán megbámulnak az emberek... De miért? Rossz előérzetem van.... 

Amikor haza indulok, akkor Fanny, az osztálytársam elkapja kezemet és magához fordít.

- Honey! Annyira sajnálom! - mondja és elmegy. 

De mit sajnál? Mi történik itt?

- Honey... El kell mondanom valamit... - kezdi mama, amikor még a küszöböt se lépem át. 

Nagyon szokatlan érzés dúl fel bennem, ami még ijesztőbbé teszi ezt a pillanatot. 

- Mondd - ülök le az üvegasztalhoz, ahol a puha és fehér lepedőn egy újság van letéve, amin nagy betűkkel rá van írva, hogy "Mrs. Adams meghalt!" A szívem azon nyomban megáll, a könnyek gyülekeznek szememben és kedvem támad leordítani nagyanyám fejét. Hazudott! Azon a napon, amikor állítólag elmentek szüleim, akkor nem elutaztak, hanem akkor haltak meg! Végig hallgatott az egészről! Sírva ordítottam, hogy hagyjon békén, kitérve az ajtón. Kifutok. Futok, futok és futok... A világ végéig... 

~Most~ 

Így történt az egész. És vagy három napja csak vándorlok, de sikertelenül. Anyáékat meg akarom keresni, de úgysem valósítható meg. Azóta nem érdekelnek. Az egész család sem! 

De most hogy belegondolok... 

EGYEDÜL...